Showing posts tagged playstation

Volt olyan játék, ami annyira felidegesített, hogy rageuninstallt nyomtál?

Az IDDQD-s thread mintájára én is felteszek egy kérdést, nomeg elmondom a sztorimat. Az én játékom, amit felidegelődés után töröltem le, az az Final Fantasy VII volt.

2008-ban PS1 emulátoron nekiálltam, hogy végre átéljem ezt a nagy klasszikust. Emlékszem, tetszett is eléggé, jó volt a sztori, a szituációk, a karakterek, harcrendszer, minden. Azonban valahol a 10. óra tájékán elérkeztem egy olyan helyre, ahol egy teljesen jellegtelen térképen kellett mozogni, ilyen sivatagos környezetben úgy, hogy 5 másodpercenként random encounter volt.

Na, itt konkrétan vihargyorsasággal fogyott el a cérnám. A játékmenet kb. így nézett ki: elhatározom, hogy elindulok az egyik irányba, mert amúgy semmi támpontom nincs, teszek két lépést, BLAM! - harc. Lenyomom a harcot, na, akkor menjünk tovább, újabb két lépés, BLAM! - harc. Újabb 5 harc után: bazzeg, rossz az irány, nem is arra kell menni, gyorsan forduljunk me—- BLAM! - harc. Mivel az előző BLAM! előtt még csak félig fordultam meg, amikor visszajön a térkép, totál el vagyok tájolódva, azt se tudom, merre forgolódjak, mire eldnöteném, megint BLAM! - harc. Na, itt mondtam azt, hogy a kedves készítők elmehetnek a sivatagba hamut szórni a fejükre, és amíg odaérnek, hatméterenként ugorjon rájuk három szörny.

Rageuninstall helyett rageshift+del következett, mivel emulátoros cuccról volt szó, de én még egyszer bele nem kezdek, az hótziher, annyira felhúzott az FFVII…

Fellow tumbászok, nektek volt ilyen élményetek?

Resident Evil 2 - általam készített CD-borítók

Ha már a FIFA 2000 CD-borítóját megosztottam a nagyérdeművel, akkor itt van a Resident Evil 2 két CD-jének borítója is. Még mindig megvan kinyomtatva mind a kettő, PSP-n tervezem is újrajátszani a játékot.

Wháháh, ez benne volt az első 576 Konzolokban, még emlékszem rá, hogy vágyakoztam, hogy legyen nekem is. De végül sose lett, csak sokkal később PC-n emulátorral éltem át a főbb játékokat.
Illetve egyszer játszottam haverral (akinek C64-e volt) 1998-ban a Colin McRae Rallyval egy üzletben, mindketten oda meg vissza voltunk a Virtual Reality-től, de azt azért észrevettük, hogy a fák pl. 2D-s objektumok voltak. Amikor ezt így egymás közt megjegyeztük, az eladó srác odaállt mögénk, és azt mondta, hogy “Ez a játék 3D-s”, és mikor megmutattuk neki (körbeautózva a fát), hogy de nem, akkor is csak ezt tudta hajtogatni.
Nem, nem Szíjjártó volt.

Wháháh, ez benne volt az első 576 Konzolokban, még emlékszem rá, hogy vágyakoztam, hogy legyen nekem is. De végül sose lett, csak sokkal később PC-n emulátorral éltem át a főbb játékokat.

Illetve egyszer játszottam haverral (akinek C64-e volt) 1998-ban a Colin McRae Rallyval egy üzletben, mindketten oda meg vissza voltunk a Virtual Reality-től, de azt azért észrevettük, hogy a fák pl. 2D-s objektumok voltak. Amikor ezt így egymás közt megjegyeztük, az eladó srác odaállt mögénk, és azt mondta, hogy “Ez a játék 3D-s”, és mikor megmutattuk neki (körbeautózva a fát), hogy de nem, akkor is csak ezt tudta hajtogatni.

Nem, nem Szíjjártó volt.

(Source: classof1986)

(Reblogged from classof1986)

classof1986:

sati1984hu:

PSP - lebontva.

(via Yatsuzuka - DeviantArt)

Mostanában kaptam rá megint, hogy PSP-zzek, a Burnout: Legends az egy oltári játék, ajánlom mindenkinek, akinek lehetősége van kipróbálni. A PS2-es Burnout Dominator-hoz képest pl. ég és föld, de majd erről lehet, hogy bővebben is írok.

a burnout minden egyes része elég szórakoztató. “igazi party játék”. ha átjön valami kazuár ismerős és mindenképpen beakar kapcsolni valamit, akkor ezt szoktam ajánlani.

Akkor meg is ragadom az alkalmat és bővebben is kifejtem, bár kicsit tömörítve (szép paradoxon): a Burnout: Dominator egy túldesignolt vizuális rémálom (kb. a Most Wantedhez tudom hasonlítani, ott éreztem először ezt…), minden dübörög, remeg, folyik, rázkódik, sötét és barna. Mintha az EA túl EPIC-re akart volna minden egyes dolgot benne megtervezni. Ráadásul az a bajom vele, hogy valahogy olyan stílust sikerült adni a grafikának, hogy amikor száguldozom, akkor sokkal többet crashelek, mint a Legendsben, mert egyszerűen nem látom, hogy van-e előttem autó vagy nincs, annyira beleolvad a háttérbe.

A Legends PSP-n ezzel szemben letisztult, világos, bár kicsit egyszerűbb a grafikája poligonszámra, mint a Dominatoré, mégis sokkal szebb a látvány a grafikai stílus miatt. A menürendszer, a kiírások mind-mind egyszerűek, nem akarnak EPIC-ek lenni. Ja, és a legfontosabb: a játékélmény: olyan tiszta a grafika, hogy bár a képernyő sokkal kisebb ugye, mégis látok minden egyes autót, és ha crasheltem, sosem mondtam még azt, hogy a grafika hibája, mert nem látszott az autó aminek nekimentem. Mert látszott.

Te melyik részekkel nyomtad eddig?

(Reblogged from classof1986)

PSP - lebontva.

(via Yatsuzuka - DeviantArt)

Mostanában kaptam rá megint, hogy PSP-zzek, a Burnout: Legends az egy oltári játék, ajánlom mindenkinek, akinek lehetősége van kipróbálni. A PS2-es Burnout Dominator-hoz képest pl. ég és föld, de majd erről lehet, hogy bővebben is írok.

De a macska nem figyel, mert PSP-zik

(via Khalitzburg - DeviantArt)

nfol:

sati1984hu:

inerdgasmxiii:

Nincs még túl régóta PS2-m, de imádom. Pedig ha jobban megnézed, egy téglatest az egész. Deakkoris.

Elmondhatatlanul szebb a slim verziónál.

Így van, phat rulz!

nfol:

sati1984hu:

inerdgasmxiii:


Nincs még túl régóta PS2-m, de imádom. Pedig ha jobban megnézed, egy téglatest az egész. Deakkoris.

Elmondhatatlanul szebb a slim verziónál.

Így van, phat rulz!

(Reblogged from nfol)
inerdgasmxiii:

Nincs még túl régóta PS2-m, de imádom. Pedig ha jobban megnézed, egy téglatest az egész. Deakkoris.

inerdgasmxiii:


Nincs még túl régóta PS2-m, de imádom. Pedig ha jobban megnézed, egy téglatest az egész. Deakkoris.

(Reblogged from inerdgasmxiii)