Showing posts tagged omg

A tv2 is jól megfejtette a kulcsi ügyet

algebraicvarietyshow:

sati1984hu:

Nem láttam a műsort, de valahogy így lehetett:

“Mert tudniillik, a ház minden szobájában volt számítógép, és ezek mindegyike rá volt csatlakoztatva az internetre.”

(hatásszünet)

“MINDEGYIKE!!!”

(hangeffekt: “tü-DÜMM”)

“Az internetre!!!”

(hangeffekt kicsit hangosabban: tü-DÜMM)

“ERRE az internetre!”

(kép: random szörfölés a Facebookon. Hangeffekt még hangosabban: tü-DÜMM)

Dráma, bazmeg.

tvrtko második kérdése: “Találkoztál-e már olyan családdal, családtagokkal, akik ha két különböző szobában voltak, akkor emailen, cseten tartották egymással a kapcsolatot?”

basszus, most már biztos sorozatgyilkos leszek :( van valami hely ahol lehet jelentkezni már előre hogy figyeljenek??

Meg is van Tvrtko következő témája: az internetfüggő leendő-sorozatgyilkosok tábora. Sanyarú körülmények, lepusztult házak, Facebook-chat, fertő.

(Reblogged from algebraicvarietyshow)
onedayinanalog: Some stuff is worth posting twice… oh how these pleases my soul Az agyam nem is képes felfogni, hogy ez micsoda… (Ilyesmiket is láthatott Lovecraft lázálmaiban, az tutifix…)

onedayinanalog:

Some stuff is worth posting twice… oh how these pleases my soul

Az agyam nem is képes felfogni, hogy ez micsoda…

(Ilyesmiket is láthatott Lovecraft lázálmaiban, az tutifix…)

(Reblogged from onedayinanalog)
Commodore Világ 41 (1994) - Szoftverrendőrség…? Mind you, ez még az 1994/8-as számban taglalt Nagy Szoftverrazzia előtti levél, de bazz - már maga a kérdésfeltevés, hogy… hogy fénymásolt leveleket küldözget a Szoftverrendőrség, meg fenyegetőzik és ezt valaki elhi… neeeem, nem, nem, nem, 1994-ben sem lehetett senki olyan sötét, hogy ilyet elhiggyen, nem, nem, nem… A valóság mindig rácáfol az emberre, de az hétszentség, hogy mindig. Sóhaj.

Commodore Világ 41 (1994) - Szoftverrendőrség…?

Mind you, ez még az 1994/8-as számban taglalt Nagy Szoftverrazzia előtti levél, de bazz - már maga a kérdésfeltevés, hogy… hogy fénymásolt leveleket küldözget a Szoftverrendőrség, meg fenyegetőzik és ezt valaki elhi… neeeem, nem, nem, nem, 1994-ben sem lehetett senki olyan sötét, hogy ilyet elhiggyen, nem, nem, nem…

A valóság mindig rácáfol az emberre, de az hétszentség, hogy mindig.

Sóhaj.

Unreal Tournament - VÉRZÁPOR!!! (Saját screenshot, 2002) És most átadnám a szót az erőszakos játékok személyiségre gyakorolt hatásait vizsgáló brit tudósoknak. View high resolution

Unreal Tournament - VÉRZÁPOR!!! (Saját screenshot, 2002)

És most átadnám a szót az erőszakos játékok személyiségre gyakorolt hatásait vizsgáló brit tudósoknak.

Te jó ég, ezek ELKEZDTÉK

Korábban már foglalkoztam a Bábeli könyvtár témájával, de mindig is a filozófiai szinten mozgott a dolog számomra, egyszerűen nem kapcsolódott össze a fejemben ilyen dolgokkal, mint számítási kapacitás, kvantumszámítógép, stb.

Nade most… olvastam ezt. És ó, basszus, ez egészen egyszerűen félelmetes.

TLDR verzió: 8 és fél éve zajlik egy projekt, ami azt a célt szolgálja, hogy 500X500X8-as képeket generáljon, azaz 500*500-as felbontásban, 8-bites (256 szín) színmélységgel az összes lehetséges képpont-kombinációt legenerálja. A 8 és fél év alatt 1,7%-nyi már el is készült.

Kőhalmi, a nagy stand-up komédiás szavaival élve: hagyok időt, hogy ülepedjen…

…

Az 500*500-as felbontás az egész látható képeket eredményez, a 256 szín az már annyira nem fényes dolog, meg kicsit Super Nintendós színezetet fog adni az egész projektnek, de… de basszus, minden kép elkészül majd egyszer…

Az emberiség a tudomány nevében sokmindenre képes, de egyszerűen hihetetlen, hogy ez milyen messzire vezet. Mi van, ha az elkészült képek között megtaláljuk azt a képpont-kombinációt, amitől egy ember ha ránéz, azonnal meghal? Vagy azonnal megőrül? Mi van, ha az egyik képtől megnyílik a pokol kapuja, felébred Cthulhu vagy a Nagy Zöld Trüsszentő?

Mind kitűnő sci-fi novella témák, bár Arthur C. Clarke már írt egy remekbeszabott darabot pont ebben a témában, ami zseniális. És hát tessék, Isten kilencmilliárd neve is rajta lesz majd a képeken, legenerálva…

Mivel sok kép betűket fog ábrázolni, ezért ebben a projektben benne lesz a Bábeli könyvtár maga is… Tehát végre elolvashatjuk a Mit postolt volna Tumblr-re Bede Márton 2002. március 23-án? és a PerfectVillain és a savanyú lila expresszionista gyümülcs-ízű felhő kalandjai című köteteket akár Darth Vader kézírásával. De ez még nem minden: mivel a képeket képkockáknak is fel lehet fogni, seperc alatt kész a Bábeli videotár - egyelőre ugyan még hang nélkül, de ha majd lesz Bábeli hangtár, akkor…

Te jó isten… Ez az egész egyszerűen felfoghatatlan, már csak belegondolva is majdnem megőrülök…

Nézzünk akkor egy kis matekot az egész mögött: a linkelt poszt kommentjei között sokan próbálnak azzal érvelni, hogy az adatmennyiség túl nagy ahhoz, hogy bármilyen nagy tárhelyen tárolni lehessen. Nézzük meg ezt közelebbről:

460 800 000 000 * 10^602 059 byte-nyi (úrrhhhhbasszameg…) információról van szó. Jelenleg a legnagyobb prefixum, amit használnak az a yobibyte, ami 2^80 byte. Kiszámolva, maga a szám (a képek mennyisége) annyit jelent, hogy vesszük ezt a yobibyte-ot, és megnöveljük még 199 992 (százkilencvenkilencezer-kilencszázkilencvenkettő) NAGYSÁGRENDDEL, és akkor kerülünk abba a magasságba, amivel már leírható lenne. Utána jöhet a szorzás 460 800 000 000-val, és meg is van.

A kommentelők közül sokan azzal érvelnek, hogy a jelenleg általunk megfigyelt univerzumban összesen nincs ennyi részecske, ezért esélyünk se lesz arra, hogy ekkora vinyót építsünk, mivel nem lesz hozzá elég atom a világon. Ebben ugye csak az a gond, hogy ott van az a fránya “jelenleg általunk megfigyelt” kitétel. Próbáljunk már meg belegondolni, hogy az univerzumhoz képest mi, az emberiség, mekkorák vagyunk… Ugye? Szóval valószínűleg van annyi atom, kérdés, hogy vinyóalkatrészként fel tudunk-e ennyit használni.

Egyébként pedig két megoldás is eszembe jutott, amivel könnyebben fel lehetne dolgozni ezeket a képeket. Az egyik megoldás az, hogy ne magukat a képeket renderelje le a program, hanem legyenek kulcsképek (hasonlóan a DivX videók működéséhez), amikhez képest csak az eltérést rögzíti a következő X db kép legenerálásánál, így jelentősen csökken a helyigény. A második ötlet meg ennek a továbbfejlesztése: ne is rendereljük le előre az összeset, hanem egy bizonyos parancs hatására real-time renderelje le az általam kért képet. Az a gond ezzel, hogy sajnos ebben az esetben nem tudom elképzelni, hogy mi lenne az az input, amit egy felhasználó ténylegesen meg tud adni és egy bizonyos képre, és csak arra vonatkozhatna. De nálam okosabb emberek biztos megtudják…

A lényeg az, hogy 8 és fél év alatt elkészült 1,7%. Ha exponenciálisan nő a számítási kapacitás, amit a projekt feneke alá tolnak, akkor lehet, hogy egy évtizeden belül akár a 20%-ot is el lehet érni. Az meg már bőven egy érdekes képgalériát eredményez, amit csak online hozzáférhetővé kéne tenni, és rábízni a netes közösségre, hogy érdekességeket keressen benne. Vagy… ne? Úristen, milyen képek lehetnek ott! Ezt az internetes közösség kezébe adni??? EZT???

Na ez lenne a horror…