Kipróbálom, milyen gasztrobloggernek lenni
A mai hűvös, szeles napra olyan jégkrémet választottam, amely a mediterrán nyár forróságát és szenvedélyét idézi: a középső árkategóriára pozicionált Prima jégkrém feketecseresznye-öntetetes stracciatella-ját.
A termék csomagolása egyszerú, de ízléses: a doboz kemény, tartós, tartalmának elfogyasztása után ételtartóként funkcionálhat a budget-megoldásokra épülő, környezettudatos otthonokban. Magára a jégkrémre kevés rosszat tudok mindani: az első falatnál a feketecseresznye íze szinte belerobban az ízlelőbimbóinkba, azonnal beindítva a fantáziánkat, Vivaldi Nyár tétele képződik meg lelki fülünkben. Ez a harsány gyümölcsíz végigkíséri a teljes élményt, sajnos kissé már túlzottan is, némileg elnyomva az egyébként jó minőségű vanília-jégkrémet, és a remek, roppanós csokoládédarabok ízét.
Összességében a 800 forint körüli ár barátinak mondható, aki egy magányos délután újranézné a Corelli kapitány mandolinját, annak csak ajánlani tudom ezt a jó minőségű élelmiszert.
U.i.: Péter Annai magasságokat sosem fogok elérni, de kezdetnek nem rossz, ugye?
Ha már a Príma márka termékeit vetted górcső alá, akkor megragadnám az alkalmat, hogy a kispoharas málnaízű darabot ajánljam a nagyérdemű figyelmébe: ott a tiszta, robbanásszerű élményt nyújtó harsány málnaíz nem keveredik sem vaníliával, sem csokival, sem más egyébbel, csak tiszta valójában mutatkozik meg, ezáltal különösen fantasztikus élményt nyújt mindazoknak, akik Schopenhauer egzisztencialista filozófiájáról folytatnak heves vitát éppen a Facebookon.


