Nem láttam a műsort, de valahogy így lehetett:
“Mert tudniillik, a ház minden szobájában volt számítógép, és ezek mindegyike rá volt csatlakoztatva az internetre.”
(hatásszünet)
“MINDEGYIKE!!!”
(hangeffekt: “tü-DÜMM”)
“Az internetre!!!”
(hangeffekt kicsit hangosabban: tü-DÜMM)
“ERRE az internetre!”
(kép: random szörfölés a Facebookon. Hangeffekt még hangosabban: tü-DÜMM)
Dráma, bazmeg.
Ajjaj… Egyszerűen beszippant az az oldal.
Úgy érzem, lassan mindenen túlleszek, amit az Internet csak nyújtani tud: végigmentem a fokozatokon. Ezek voltak a durva addikcióim:
2002-2009: IMDb
2003-2005: IPMA-fórumok (R.I.P.)
2005-2009: Saját blog
2009: Reader-Tumblr
2010: TvTropes, Tumblr
2011: TvTropes, Tumblr, Reddit
A Twitterre meg a Facebookra annyira sosem kattantam rá, mint ezekre. Kíváncsi vagyok, 2012-ben a Reddit mellé még mi fog beférni.
Dátum: 2002.12.12.
Ez ugyanazon az asztalon készült, mint az előző kép, tehát ikonelemzés nem lesz (a tömeg sóhajt). A kép jól mutatja a GPRS-internet csodáit: a kapcsolat megszakadt, de sebességem (hahahaha) még volt. Hö.
(Igen, tudok róla, hogy látszik a chat.hu alul. És bevállalom.)
Az ultimate megoldás network outage esetén! Zseniális!!! EPIC!!!!444!!!négynégy!!!
(Ez Readerre ment volna eredetileg…)
A minap felhívtak a Telenortól, hogy mivel a hűségszerződésem hamarosan lejár, ajánlanának 3 hónapig teljesen ingyen internetet a telefonomra. A pókösztönüket az indította be, hogy a hűségszerződésem (amelyet meg se kötöttem volna, ha tudom, hogy fél év múlva megtörténik egy esemény, ami miatt az árak egy “cseppet” megváltoznak…) valóban lejár durván két hét múlva - és eszemben nincs náluk maradni. Most próbálják elterelni a figyelmemet arról, hogy most már szabadon távozhatok tőlük (amit alig várok), úgyhogy felkerestek ezzel a fantasztikus lehetőséggel: mobilinternet, 100MB adatforgalmi korláttal, 3 hónapig ingyenesen.
Egy srác prezentálta az ajánlatot, fiatalosan, lendületesen, lelkesen beszélt. Mikor végzett, mondtam, hogy nem érdekel, erre visszakérdezett, hogy miért. Én elmondtam, hogy a 100MB-t kevésnek tartom, mire a válasz a következőképpen hangzott: “Dehát az Opera Mini használatával a képek tömörítésre kerülnek, és az oldalakon nem töltődnek be a nagyméretű reklámok, ezáltal az a 100MB azért…”
(A srác amint eljutott odáig, hogy Opera Mini, az agyam eldriftelt a múltba, egészen pontosan 2003-ba, amikoris a 2002 végén kötött korlátlan Vodafone GPRS netre bevezették először az 1GB-os korlátot, majd az “adatsávok” nevű fenomenális ötlettel ugyanazért a pénzért, amiért eddig 1GB-t netezhettél, egy huszáros vágással már csak 200MB-ot gyűrhettél le. Nemsokkal később hatalmas innovációként ünnepelték a képek röptében történő tömörítésére képes technológiát, amitől minden weboldal, amelyen képek voltak, hányingerkeltően kezdett kinézni a mákos, elmaszatolt, kockás képek miatt.
Ez persze adatforgalmat csökkentett, és nem tudtam volna a limiten belül maradni nélküle, ezt megadom, de nekem már akkor sem ezzel volt a gondom.)
“… elég sokmindenre elég.”
(Más volt ott a gond, mégpedig az, hogy ennyi pénzért (kb. 8k HUF volt ez akkor…) ennyi adatforgalom járt. Nevetséges, hogy nem építették ki az infrastruktúrát, ami ahhoz lenne szükséges, hogy korlátlan legyen. Nevetséges, hogy 2003-ban egy normál, számítógépen igénybevehető mobilnet-szolgáltatás 200MB-s legyen.)
Ezen a ponton tehát, ha lett volna egy hajszálnyi reményem arra, hogy amit mondok, az eljut azokhoz, akik az egészet irányítják, akkor elmondtam volna, hogy az egésznek a filozófiájával van bajom: az okostelefonokon igénybevehető mobilnetnek már 2007 óta korlátlannak kéne lennie, 2011-ben egészen egyszerűen szánnivaló a felhasználó 100MB-tal való kecsegtetése, és hogy ha felajánl nekem 2000 Ft-ért egy korlátlan csomagot, amit bármelyik másik szolgáltatótól mosolyogva elfogadnék, akkor sem gondolkodnék el rajta, már elvből csak azért sem, amit a hűségszerződésemmel műveltek.
Mivel azonban az ügyintéző srác egy szorosan meghatározott szkriptből olvasta amolyan egybites módon a hívás rá eső szövegét, tudtam, hogy nincs értelme. Ígyhát elmondtam újra, hogy nem érdekel, és felsóhajtva konstatáltam, hogy ezek szerint a forgatókönyvben a srác neve mellett a következő mondat szerencsére nem a “De hát miért, az ég szerelmére, miéééééért?” volt, hanem a “Köszönöm, hogy meghallgatta az ajánlatunkat, viszonthallásra” volt, és letettük a telefont.
Haszontalan tények rovat: Ha ezt a posztot CD-minőségben, normál, érthető tempóban (tehát a normál beszédsebességemnél kb 12-szer lassabban) felolvasnám, több lenne, mint 100MB.
(Ez volt a 999. posztom, yeah!)
