Unreal Tournament - Zászlórablás után édes a pihenés (Saját screenshot, 2004)
Ez a kép ideális lesz az Unreal Tournament screenshot-sorozat lezárásának. Még nem kizárt, hogy előkerül pár netes kép is 2005 utánról, de azok 90%-a csak annyit mutat, hogy megint első lettem valamelyik mapen, ami csak nekem érdekes, nektek nem.
Addig is, pihi!
Unreal Tournament - Kergetőzés az aszteroidán (LAN-party, 2002)
Hangulatkép, igazán érdekes dolog nincs rajta, csak a nosztalgia-overload jegyében került ide. Mondjuk, azt konkrétan nem értem, hogy a piros játékos hová akar eljutni.
Unreal Tournament - Impresszív külső nézeti kép (LAN-party, 2002)
Na, ez az előnye annak, hogy nem csak én, hanem a többiek is screenshotolgattak játék közben. Ezt a képet így gyűjtöttem be.
A zászló. A pajzs. A Redeemer. Hogy pont kiírja a nevem. Gyönyörű, tökéletes.
Unreal Tournament - Zászlósurranás (LAN-party, 2002)
2002 márciusában kezdtem el játszani az UT-t, akkor még a 266-osomon 1MB-s videokártyával 400*300-ban produkált 15-20 FPS-t - természetesen szoftveres renderrel. Azóta is ez a kedvenc példám arra, hogy nem a grafika az, ami egy játékot meghatároz: én már így is a világ legjobb játékának tartottam.
Volt egy hely, ahol a középsulis osztálytársaimmal össze tudtunk jönni, ahol 650 MHz-es gépek voltak 16MB-s Riva TNT2-kkel. Űrtechnika, 3D-s gyorsítással úgy szaladt az UT 640*480-ban, mint az álom. És volt LAN. Jópár hétvégét töltöttünk el ott.
Én nem is a játékot élveztem a legjobban, hanem azt, hogy minden játszma előtt beírtam, hogy “demorec video1” vagy ilyesmi, rögzítettem minden játékot, majd otthon visszanéztem őket. Így született egypár emblematikus és azonnal a gamer-világörökség részévé nyilvánított screenshot, mint ez, ami azt mutatja, ahogy Dicska haverom elsurran a zászlóval és még épp elkapom, mielőtt eltűnik. CTF- Face, természetesen, a legjobb CTF-pálya ever.
