A zaj sosem lehet nulla: Volt olyan játék, ami annyira felidegesített, hogy rageuninstallt nyomtál? -
Az IDDQD-s thread mintájára én is felteszek egy kérdést, nomeg elmondom a sztorimat. Az én játékom, amit felidegelődés után töröltem le, az az Final Fantasy VII volt.
2008-ban PS1 emulátoron nekiálltam, hogy végre átéljem ezt a nagy klasszikust. Emlékszem, tetszett is eléggé, jó volt a sztori,…
PC-n nem igazán játszok, szóval a ps1/ps2 érában pár lemezt kihajítottam az ablakon. még visszamenve, az egyik power rangers-el voltak összetűzéseim SNES-en, párszor verekedtem a MK 3 miatt - a klubba ahova jártam ott mindig nagyon a levegőbe volt az agresszió, persze nem részemről. ezzel a “geek gamer” prototípussal, ami a közhiedelemben él, olyannal itt sosem találkoztam - a cartot meg volt hoy a kukába dobtam ( aztán 5 perc múlva szaladtam érte). FIFA-ban azért még megtudnak indulni a dolgok, de alapvetően már elég nyugodt vagyok, a játékok drágák, egykét kurvaanyáddal, ragekikapcsolással, pár óra szünettel elintézem a dolgokat.
Az MK3 az tényleg nagyon frusztráló tud lenni, 1997-ben a SNES-es UMK3-ban Motarónál és Shao Kahnnál én is hajigáltam a kontrollert rendesen…
A zaj sosem lehet nulla: Volt olyan játék, ami annyira felidegesített, hogy rageuninstallt nyomtál? -
Az IDDQD-s thread mintájára én is felteszek egy kérdést, nomeg elmondom a sztorimat. Az én játékom, amit felidegelődés után töröltem le, az az Final Fantasy VII volt.
2008-ban PS1 emulátoron nekiálltam, hogy végre átéljem ezt a nagy klasszikust. Emlékszem, tetszett is eléggé, jó volt a sztori,…
Több is, de ami miatt ma is fáj a szívem, az a Risen. Baromi jól összerakott RPG (mint köztudott, a műfaj nagy fanja vagyok), jó világgal, jó rendszerrel, de sajnos a készítők az élethűség nevében kissé átestek a ló túloldalára. 8-10 óra játék alatt olyan 25-30 alkalommal haltam meg, első szint, random encounter, két farkas, kampec. Folyamatosan. Biztos nagy sikerélmény ezen átverekedni magad, de nekem nem volt cérnám a dologhoz. A másik a PES 12. A “Football life” című fícsör kibaszott rossz lett, nem lehet csak simán normális bajnokságot játszani, ezen felhúztam magam és visszaraktam a 11-et, most is az van fenn a gépemen.
Már-már azt hittem, halvaszületett threadet indítok, de azért bíztam benned, Mester!
A Risent nem ismerem, a PES-ből meg megálltam a 6-nál, mert az egyszerűen tökéletes. Persze most, hogy van új gépem, megpróbálhatnám a későbbieket is, csak egyrészt nagyon sokan mondják, hogy a 6 utániakat már elrontották különböző dolgokkal, másrészt pedig nincs időm focijátékot játszani, miközben a Mass Effect, a Duke Nukem Forever és a Bastion is ott áll, követelve, hogy játsszam velük. A Bastionnak BTW már a felénél tartok, és egész jó cucc!
Amúgy a “Football life” az pontosan milyen? Mit lehet játszani, ha bajnokságot nem?
Az IDDQD-s thread mintájára én is felteszek egy kérdést, nomeg elmondom a sztorimat. Az én játékom, amit felidegelődés után töröltem le, az az Final Fantasy VII volt.
2008-ban PS1 emulátoron nekiálltam, hogy végre átéljem ezt a nagy klasszikust. Emlékszem, tetszett is eléggé, jó volt a sztori, a szituációk, a karakterek, harcrendszer, minden. Azonban valahol a 10. óra tájékán elérkeztem egy olyan helyre, ahol egy teljesen jellegtelen térképen kellett mozogni, ilyen sivatagos környezetben úgy, hogy 5 másodpercenként random encounter volt.
Na, itt konkrétan vihargyorsasággal fogyott el a cérnám. A játékmenet kb. így nézett ki: elhatározom, hogy elindulok az egyik irányba, mert amúgy semmi támpontom nincs, teszek két lépést, BLAM! - harc. Lenyomom a harcot, na, akkor menjünk tovább, újabb két lépés, BLAM! - harc. Újabb 5 harc után: bazzeg, rossz az irány, nem is arra kell menni, gyorsan forduljunk me—- BLAM! - harc. Mivel az előző BLAM! előtt még csak félig fordultam meg, amikor visszajön a térkép, totál el vagyok tájolódva, azt se tudom, merre forgolódjak, mire eldnöteném, megint BLAM! - harc. Na, itt mondtam azt, hogy a kedves készítők elmehetnek a sivatagba hamut szórni a fejükre, és amíg odaérnek, hatméterenként ugorjon rájuk három szörny.
Rageuninstall helyett rageshift+del következett, mivel emulátoros cuccról volt szó, de én még egyszer bele nem kezdek, az hótziher, annyira felhúzott az FFVII…
Fellow tumbászok, nektek volt ilyen élményetek?
// megjegyezném, hogy...: sati1984hu: Kicsit megvédeném a VLC ikonját: néha művel olyan dolgokat... -
Kicsit megvédeném a VLC ikonját: néha művel olyan dolgokat az XP, hogy hatodszor állítom be, hogy minden AVI és egyéb videofájl a VLC-hez legyen társítva, és juszt is a media playerrel (ó, borzalom!) akarja. Ekkor szoktam az asztalon tartott VLC ikonhoz folyamodni, és Total…
Mi kell a helyi menühöz? Talált: jobb gomb (vagy a helyi menü billentyű, de az még nagyobb csökevény). Az F3 meg nem szimpatikus valahogy számomra. A behúzás meg könnyebb, mert elég nagy a képernyő (24”), elférnek az ablakok, nem kell visszaváltani, csak szimplán áthúzni.
(Source: missingvalues)
… csak a threadbe már nem akartam beeditálni, mert már így is gigaposzt, “rendszeridegen”, stb.
1. Super Star Wars a Super Nintendón, 1993 nyarán játszottam vele, 9 évesen. Volt egy folyosó a negyedik pályán, ahol megjelent egy lézerrács, ami nem engedett tovább. 4 napba(!) telt, mire egyszer véletlenül sikerült átszenvedni magam az elsőn. Utána persze rögtön kapcsoltam, és rájöttem, hogy van egy kis delay, amíg megjelenik másodszor, és így egy gyors oda-vissza lépéssel megoldható az ügy. De nekem akkor még az egész Super Nintendo új jelenség volt, meghát kilenc éves voltam, ffs - szóval exkjúzom az van.
Ami miatt ez az elakadás különösen kegyetlen volt, az az, hogy a SSW-ben nincsenek pályakódok, nincs mentés, nincs semmi, tehát az első három pályát újra és újra végig kellett játszanom minden egyes session kezdetekor, ha egyáltalán el akartam jutni odáig, hogy próbálkozzak…
2. Half Life 1 - Nihilathnál a legeslegvégén úgy elakadtam, hogy végig se játszottam a játékot: YouTube-on néztem meg a végét. A HL1 nálam egyébként is különleges eset, mert a régi gépemen nem akart menni valami hülye hiba miatt, aztán mikor 2004-ben upgrade-eltem, már a HL2-t tettem fel. Aztán 2006 körül akartam bepótolni, tehát már volt YouTube, amin meg tudtam nézni a kétféle endinget, erre tisztán emlékszem. Meg arra is, hogy Nihilath-ot nem tudtam legyőzni, mert béna módon nem voltam képes felugrálni oldalt a sziklákon, hogy hozzáférjek az agyához, a szerteszét röpködő borzalmas ellenfelek miatt meg mindig hamar elvéreztem. Konkrétan az utolsó két percnél kellett letörölnöm a játékot - talán ez mindmáig a legfájdalmasabb elakadásom.
A legszemetebb játék, ami imádnivaló -
nfol:
Te utoljára melyik játéknál jegyzeteltél papírra?
The Elder Scrolls: Morrowind. A beépített napló egy idő után használhatatlanná vált, és már fogalmam sem volt róla, hogy egy imént megkapott/megszerzett tárgyat kinek, hol és miért kellene átadnom.
Melyik volt a legemlékezetesebb elakadásod egy játékban?
Max Payne 1-ben sikerült rossz pillanatban megnyomnom a gyorsmentést annál a résznél, amikor a kúriában eljutunk az aktuális boss emeleti irodájába és beront az ajtón három öltönyös ügynök géppisztolyokkal. Újratöltéskor 23/100-as élettel teljesen szemben álltam a már félig kinyílt ajtóval és lőszerem is annyi volt, amivel a háromból egyet le tudtam szedni. Kb. 20. próbálkozásra jött össze, hogy pont be tudtam ugrani fedezékbe, pont elértem az elejtett fegyvert és pont nem lőttek szitává.
Illetve egyszer a Mafia utolsó, múzeumos részével másfél órát szívtam, mert úgy alakult, hogy üres kézzel érkeztem oda, úgyhogy sokat futkároztam a kiállítótermekben, míg előbb ököllel szereztem egy baseballütőt, aztán az ütővel egy pisztolyt, aztán a pisztollyal egy Tommy gunt…
1. Akármennyire is baffling a dolog… én soha nem jegyzeteltem papírra játékokhoz - már ha nem számoljuk még a SNES-érában a pályakódok felírását. De azt nem számoljuk…
2. A legdurvább elakadás… Ami játékokat én játszottam, azokat vagy leírás nélkül különösebb elakadás nélkül sikerült teljesítenem (a Resident Evil 2-re vagyok a legbüszkébb, bár szerintem az a játék egyszerűen jól van összerakva), vagy ha elakadtam, volt mihez nyúlni (576 KByte-os leírás, gamefaqs, később youtube…).
Két elakadást tudnék felidézni, amit ennek ellenére durvának éltem meg.
A) A Grim Fandangóban, amivel 2001-ben játszottam először és utoljára, valahol a második CD tájékán volt egy olyan rész, ahol egy cellából kellett kiszabadítani valakit úgy, hogy aszimmetrikus fakorongokat kellett pörgetni úgy, hogy a lecsapott felük egy oldalra nézzen. Ezt én első nekifutásból fél óráig próbáltam, újabb fél óráig másodszor, és egy negyed órát még rádobtam harmadszor.
Itt lett tele a tököm az egésszel, mert az 576-os leírásban is azt írták, hogy nem tudnak hozzá támpontot adni, forgatgatni kell, aztán egyszer majd kijön. Hát nekem nem jött ki. Illetve kijöttek az idegszálaim, de az nem számít… Meg jött az uninstall, na az jött. Azóta se futottam neki újra - még egy évtized távlatából is kísértenek ezek a buzi fakorongok… Egyáltalán minek tesznek egy játékba ilyen puzzle-t, amit csak random lehet megoldani? Emlékszem, eléggé reluktáns voltam leszedni sokáig, mert a játék stílusa grafikailag és humorilag is tetszett, igazán végig akartam játszani, dehát nem lehetett…
B) A Portal 2-ben volt pár olyan puzzle, aminél vakartam a fejem rendesen. A végigjátszás során 3 alkalommal kellett YouTube-hoz folyamodnom. Ezek az alkalmak egyrészt fájtak, merthát a Portal 1-et minden segítség nélkül toltam végig - node az fősulin volt, ahol időmilliomos voltam. Most már hetente csak pár órám van gémelni, az se mindig, így muszáj volt egyszerűen továbbhaladnom valahogy. Így is kikötöttem azt a policy-t, hogy legalább fél órát mindegyik feladvány felett törpölök, és YT csak nagyon végső esetben. Ez a végső eset így is háromszor eljött…
+1. Az Nfol által említett “majdnem lehetetlen helyen nyomtam a quicksave-et” velem sűrűn előfordult pl. a Half Life 2-ben meg ennek Episode-jaiban, de valahogy mindig sikerült magam kivágni a helyzetekből. Most nem tudnék konkrét példát mondani sajnos, de volt, amelyiknél izzadtam rendesen, hogy ne kelljen egy korábbi mentést betöltve a játék utolsó 45 percét újra végigtolnom…
[video]
nfol:
nfol:
Ki a jó franc az a Snooki?
Egy szereplő a Jersey Shore-ból, egyébiránt az, akinek először harapják ketté a fejét. Ki a többi? :D
Jaaa, ha kettéharapják a fejét, az jó, arra pont megfelel. Majd Cal Lightman meggyőződik róla, hogy tényleg az ő fejét harapták-e ketté vagy csak megpróbálja elhitetni, Harry Potter meg ööö… addig azt teszi, amit Harry Potter tenni szokott.
Közben jönnek a zombik, de ahhoz hozzá lehet szokni.
Cal Lightman annyira nem hasznos egy ilyen szituációban. A zombik ugyanis igazán őszintén mondogatják, hogy “Braaaaaaaaains…” Harry Potterrel sem vagy kisegítve.
Hmm… a szituáció kiértékelése után rájöttem, hogy te tulajdonképpen megszívtad.
A zaj sosem lehet nulla: A Kartonharapásos Doom II Deathmatch az iddqd-n felhozott pár emléket -
“Azért jópárszor fel tudott cseszni az Unreal Tournament, valakinek biztos megvan, hogy az uccsó ellenség, a főgenya Xan gyorsabb, jobban céloz, meg úgy egyáltalán egy megverhetetlen tetű. Első alkalommal is 4-5 alkalommal egymás után leszedett respawn után, fegyvert egyáltalán nem tudtam…
Nah, azért az ut2k4 szorosan ott van mellette! Mennyit vitatkoztunk ircen az ut-ut2004 relációról :D
Btw, a stupidity level invinél még a link másodlagos folyamatos használatával is elérhető, bár nem tudom ut99-ben is volt e :)
Az UT2004 szerintem jó játék, de nem UT. Azzal, hogy hasonlítani akarta Q3-ra, illetve a kor egyéb játékaihoz, túl sokat változtattak a “trendi” irányba, és a játék elveszetette az egyéniségét. Ez legjobban a fegyverek designján (szürke a színes helyett, egyszerűsített modellek (hiába nagyobb a poligonszám, az első rész fegyverei mechanikailag is működtek…), nincs már akkora visszarúgás, stb.), a modelleken (kell bele robot, mert akkor többen veszik meg) és a pályatervervezésen (tegyük tele szürke fémfalakkal) látszik.
Ha megmaradtak volna az eredeti UT-nál, észrevették volna, hogy tulajdonképpen már megalkották a tökéletes játékot és azt expandálták volna, azt bővítették volna és megtartották volna a design-t, a precíz fizikát, akkor egy szavam se lenne. De rengeteg olyan változtatás született, ami nem méltó az UT-franchise-hoz. Ezt a témát egyébként sokáig tudom fejtegetni, majd lehet, hogy lesz róla egy hosszabb threadem is.
A link gunról szólva: a linkelésre gondolsz (az a 2003-ban debütált) vagy magára arra a tényre, hogy az illető nyomja a másodlagos tüzet és ezzel létrehoz egy folyamatos zöld vonalat, amivel saját magára mutat? Az már volt az elsőben, igen :D
“Azért jópárszor fel tudott cseszni az Unreal Tournament, valakinek biztos megvan, hogy az uccsó ellenség, a főgenya Xan gyorsabb, jobban céloz, meg úgy egyáltalán egy megverhetetlen tetű. Első alkalommal is 4-5 alkalommal egymás után leszedett respawn után, fegyvert egyáltalán nem tudtam felvenni, a pisztoly meg semmit sem ér a pajzzsal felszerelkezett Xan ellen. Dühömben, amikor legutoljára kinyírt, egyszerűen lefejeltem a laptopot, de első szándékkal a köcsögöt akartam megfejelni…”
(via iddqd)
Nekem az ilyen sztorikról, mindig az az eset jut eszembe, amikor 2002-ben LAN-on UT-t nyomtunk 4 haverral CTF-ben Adept szintű botok ellen, és 5-4-re egy epik másfélórás küzdelemben kikaptunk egy ilyen moddolt városos pályán. Na, amilyen üvöltés kísérte a botok utolsó zászlajának bevitelét, azt szerintem a környező házak lakói még ma is “A nagy 2002-es földrengés” néven emlegethetik.
Ma már persze megmosolyogtató, hogy Adept botok ellen sikerült kikapnunk, de akkor mi még csak pár hónapja, játszottunk a játékkal egyáltalán, és pont az Adept volt az a nehézségi szint, ahol igazán EPIC-re sikeredett a meccs.
A kontextus kedvéért meg kell osztanom azt a tényt is, hogy a móka közben az egyik haver felvette a láthatatlanságot, majd a zászlót, és csodálkozott, hogy a botok el tudják még így is találni. Üvöltözött, hogy “bazmeg, ezek látnak, bazmeeeeg!”, mi meg azt láttuk, hogy egy piros zászló ugrál, lövöldözik, pattog összevissza a pálya közepén. Na, arra egy confusedjackie.jpg-vel tudtunk volna reagálni, csak nem létezett még a mém. A láthatatlanság alapból ugye botok ellen semmit nem ér, mert azok tudják, hogy hol vagy, de így, hogy még a zászlót is felvette, így a stupidity level 9000 fölé került…
Ez volt talán az a pillanat, amikor legközelebb kerültünk ahhoz, hogy gépromboló partit rendezzünk, de inkább levezettünk egy kis team DM-mel Deck16][-n Experienced botok ellen. Hullottak a cafatok, 50-15-re nyertünk, és mindenki heppi volt.
(Azóta sincs a piacon olyan játék, mint az UT. A Világ Legjobb Játéka még mindig.)